2013. március 3., vasárnap

GLOBALISATION 2.0


Üdvözöljük! Ön a Globalisation 2.0 számítógépes játék telepítő CD-jét tartja a kezében. A telepítési útmutatót megtalálja a játékhoz mellékelt rövid leírásban. Most pedig engedje meg, hogy a játék lényegét röviden ismertessük.


A Globalisation 2.0 a korábban nagy sikert aratott Globalisation 1.0 folytatása. Ez az újonnan kifejlesztett játék mindenben megtartotta elődje erényeit, méghozzá úgy, hogy annak egyes elemeit jelentősen kibővítette. Jó például szolgálhat erre, hogy míg a Globalisation 1.0-ban a fő küldetés „mindössze” annyiból állt, hogy multinacionális mamutvállalatokat hozzunk létre szerte a világon, addig a Globalisation 2.0-ban ez a célkitűzés már jócskán kibővül egyéb feladatokkal is. Ennek köszönhetően a Globalistaion 2.0-ban már nem csupán a vállalatbirodalmak kiépítésével kell foglalkoznunk, hanem rafinált módon kontrollálni kell a játékban szereplő egyéneket, családokat, társadalmakat. Egyúttal ki kell terjesztenünk a globalizáció szellemiségét a Föld összes országára, és egyen-gondolkodású, engedelmes és jó fogyasztókká kell tennünk az emberiség minél nagyobb hányadát.

Mindezek megvalósításához a játékban számtalan eszköz áll rendelkezésünkre. Például elfoglalhatjuk vezető pozíciónkat a IMF, a Világbank, a FED vagy akár más pénzügyi szervezet élén is. A fentebb már vázolt feladatainkat különféle rendeletekkel és pénzügyi mahinációkkal hajthatjuk végre. Például az IMF „földi helytartójaként” – amellett, hogy különféle hotelekben kufircolhatunk a személyzettel – kötelezhetünk egyes csőd szélén álló országokat arra, hogy a nekik nyújtott magas kamatú hitelért cserébe privatizálják a nemzeti vállalataikat, sanyargassák újabb és újabb adókkal a saját lakosságukat, csökkentsék a béreket, egyúttal nyissák meg piacukat az általunk beajánlott multicégek előtt (valós példaként lásd: Görögország napjainkban).

A Világbank tejhatalmú uraként pedig akár megcsinálhatjuk azt is, hogy némi hitelért cserébe egy-egy ország adja el komplett vízkészletetét, azaz forrásait, folyóit, tavait valamely, lehetőleg amerikai multicégnek (lásd: Bolívia a 2000-es évek első felében). Az, hogy az adott ország lakossága mit fog inni, mivel fog öntözni mellékes.

A lényeg a korlátlan profitszerzés. Bármi áron.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése